Teszt 1

NER lovagok

2010 és 2017 között nagyon sok szerencsés magyar, köztük egészen fiatal ügyvédek, üzletemberek, rokonok és barátok gazdagodtak meg Magyarországon. Ez a csapat elsősorban a politikai bizalomnak köszönheti anyagi sikereit. Hogyan szerzik, hogyan költik, illetve hogyan fektetik be ezek az emberek a pénzüket? Többrészes sorozatunk bevezető felvonásában az elmúlt öt évtized vagyonosodási útjait vizsgáltuk.
Az elmúlt hét évben akadt egy kör Magyarországon, nevezzük őket a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) után NER-lovagoknak, akik elképesztően gyors ütemben gazdagodtak meg. Bár vannak emblematikus nevek – Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Tiborcz István, Szivek Norbert, Matolcsy Ádám, Száraz István –,  írásunk nem feltétlenül csak a legismertebb szereplőkről szól, hanem arról a pár száz fős, családtagokkal együtt inkább pár ezer fős vagyonos rétegről, amelynek tagjai szinte a semmiből indultak, de mára több százmilliós vagyon felett diszponálnak. Egy részük nem annyira látható, átlagos életet él, de a legvagyonosabbak elég látványosan költekeznek.

Sokféle környezetben látni őket, vagyis a NER-világ újgazdag magyarjait, például:

milánói luxusüzletekben;
neves sporteseményeken, például Barcelona- vagy Chelsea-meccseken, ahová magánrepülővel ruccan ki egy-egy társaság;
hazai fesztiválok VIP-részlegeiben;
az osztrák–svájci határon fekvő síparadicsom, Ischgl szezonnyitó és szezonzáró hétvégi partiján;
Dubaj utcáin menő sportautókban;
londoni fine dining éttermekben;
vagy a Black Swan budapesti koktélbárban.
Néhányat közülük kinézetre semmi sem különbözteti meg az észak-amerikai vagy nyugat-európai milliárdospalántáktól. Nyugaton tanultak, jól öltöznek, megtanulták a fine dining, a koktélozás alapismereteit, otthonosan mozognak a világban.



Mások szintén ebbe a közegbe igyekeznek, de még harsányak, hivalkodóak, ízléstelenek. És persze vannak olyanok, akik nem is szeretnék megjátszani magukat, nem érdekli őket a londoni szabó és a kémiai konyha, nem tagadják, hogy a kolbászfesztivál, a horvát tengerpart és a pálinka sokkal kedvesebb a számukra.

A budai elitben vagy a pesti éjszakában mindenki ismer mindenkit, így viszonylag könnyen találtunk e körökben otthonos forrásokat is. Természetesen tudjuk, hogy a háttérbeszélgetéseink során hallott városi sztorik nem az átlagos eseményekről szólnak, hiszen legenda mindig a szélsőséges esetekből, a túlzásokból lesz, de a sok-sok történet így is sokat elmond e világ hangulatáról. A források egyébként szívesebben beszéltek „mások” szokásairól, mint a saját életükről.